Mint tetemre hívott keselyűk,
szállnak a szavak tova.
Kit szeret szívem az elől menekül,
de célba nem fog érni soha.

Kóbor jégvirág pillámra tapad,
tágra zárt szemem árnyakat lát csupán.
A tegnapért a szívem megszakad,
de már nem kell a holnap,s az azután.

Bús szellő vadul megsimogat,
tompa fájdalom mellembe mar.
Én hittem, csak hittem minden szavad,
de fülem mára már semmit sem hall.

Látom én is, hogy vak vagyok,
mert csak arcod ragyogott az égen.
Nem láttam meg a többi csillagot,
elég volt a világot látni, kedvesem szemében.

És most hálót fon körém az éj,
ajkaimba harap,a teokoztad fagy.
Nincs bennem félelem, múlik a veszély…
Én meghalok, s bennem Te mégis ott vagy.

Sáfrány Norbert
 

Címkék: szerelem

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr11500559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.