Kihunyt csillagok között,
hogy ragyoghatna kincs?
Ott hol mosolyod üldözött,
helyem nekem már nincs.

Aki neked élte álmait,
miért huny most vérpadon?
Tetszhalottak már vágyaim,
hát messze eldobom.

Nem sírhat így délibáb,
vak buzgóság mit remélsz?
Olcsón adtál egy éjszakát,
ezek után mitől félsz?

Ne álmodd az életet,
éld meg inkább álmaid!
Én eléd tárom a kék eget,
csak tárd ki végre szárnyaid.

"Ami bennem él" kötet

Címkék: fájdalom szerelem remény

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr151619237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.