Sáfrány Norbert - Egymillió

 2010.01.01. 00:18


Már egy hónapja ébren álmodom,
nem jut szememre nyugvás.
Csak számolom és számolom,
vajon mi a megoldás?
Nem volt elég nyomorom,
hogy nem maradt semmi ,
hogy nincsen nekem otthonom
és nincs miért lenni!
Egy millió mennyit is ér?
Megér egy egész életet?
Engem talán holtomig kísér –
nek e számjegyek.
Mi az évek során gyűlt,
emléke van kezemben csupán,
az sem forró - már rég kihűlt,
csak vágyódom a múlt után.
A büszke ember,
most kisírt szemmel ül,
csak hallgatja a csendet,
s nem menekül.
Már nincs is hova,
mögötte otthonok sora,
mind mostoha!
A múltja ostora.
Valahogy nem jönnek az értelmes szavak,
már nem is számolom a napokat,
de érzem ahogy erőm apad,
ahogy a szívem szúr egyre nagyobbakat.
Már nem vallom, hogy élni jó,
többé már semmi sem számít,
hiszen az a mocskos millió,
síromba csábít.

 

Címkék: szegény utiratok2

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr831636266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.