Lassanként oly távol a fény,
ringat a szél a tó vízén.
Rozoga bárkám mossa eső,
társam a magány, mint hű szerető.

Emlékek tengere messze sodor,
pont oda visz, mi elöl bujdosom.
Halk zene szól, csendes a tánc,
szorít a kötél, nem enged a lánc.

Tiszta a szem: tiszta vér,
homlokomon most dagad az ér.
Ízedre éhes most a gyomor,
nem marad más, mint puszta nyomor.

Messzi csillag hull most az égből,
nem látok semmit a vak sötétből.
Lángoló csillag, most hajómra zuhan,
süllyedek, itt ér véget utam.

Lassanként oly távol a fény,
ringat az ár a tó fenekén.
Rozoga bárkám mossa a vér,
társam a halál így megbékél.

Címkék: tudathasadás

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr341715404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.