1.

Megnyerten első versenyem,
így születtem én,
s bár nem látszik majd versemen,
végül is komoly költemény.

Még egy hét és húsz vagyok,
de hát ettől ne hivatok papot,
hogy adjon – össze – hozzám egyet,
hogy majd én is két ikszes legyek.

Össze(s vissza) adom magam,
bár sosem voltam jó matekos,
de hogy megbecsültem minden tanult szavam,
így lettem költő, s céltudatos.

2.

Szóval huszadik évembe lépek én,
s köszöntöm előre is magam,
mert ha a jövő hetet meg nem érném,
nem lehet magamhoz köszöntő szavam.

Szóval már húsz éve szenvedek,
s okozok én is szenvedést,
s bár sokan szeretnek emberek,
szobor jár nekem , nem csak ölelés.

3.

Azt mondták, ha meghalok,
talán majd minden ilyet megkapok.
S én most azért vagyok nyugtalan,
hogy a szobron jól áll e majd a hajam.

Azt akartam, hogy skandálják a nevemet,
olyan akartam lenni, mint a híres emberek.
De költő lettem, s a mai világban
ez annyi, mint virág a szemétkosárban.

 


4.

Már nem kívánok hírnevet, csak egyet,
hogy engem – s ne csak verseimet – szeressenek.
S csak az szeressen, aki szeret,
s ne az ki általam több lehet.
( Csak néhány ember van, ki igazán szeret,
de hogy ne folyjon vér, nem írok nevet)

Őket én is igazán,
s még egy két névvel bővül a listám.
S ha tudnám, hogy ők örökre ragyognak,
húsz évemet vígan adnám a pokolnak.

5.

Ősszel születtem. Ez véletlen?
Az ősz az elmúlás – természeti képekben.
Kiválasztott lettem. Élettelenben élet.
És megértem újabb húsz őszt. Húsz évet.

S én csupán még ennyi évet kérek.
S majd közlöm: Jézusnál is tovább élek.
És mielőtt hallgatnám: „Istenkáromlás!”
Nem, kérem: ez önimádat. Magamhozragaszkodás.

Miért baj az, ha szeretem magam?

Sőt!, nem magam szeretem, hanem azt aki vagyok,
kívül – belül magamon mindent elfogadok,
mert ha még gazdag és Adonis is lennék,
maga volnék a tökéletesség.

Öntelt vagyok?

Talán. S ha mégsem,
ha igazság van e költeményben?
Nem kellettek ahhoz könyvek,
hogy rájöjjek, mi kell a nőnek.

S bár csalódtam, s buktam sokat,
legalább kis időre boldoggá tettem másokat.
Én is voltam boldog, s boldogtalan.
Vagyok is és leszek minduntalan.

 

6.

Most éppen jó a hangulatom,
ezért van, hogy önmagamat bemutatom.
Van akinek tetszik, s van aki megvet,
de aki elítél, az nyeljen enyvet.

Van eszem, de szeretem a hülyét játszani,
sőt még a hülyénél is hülyébbnek látszani.
S mit viccből mondok, gyakran nem az.
S hogy mi őszinteségem korlátja? A tapintat az.
7.

Egyetlen hibám, hogy mindig forog az agyam,
így hát sosem pihenem ki magam.
De még élek gondolkodok.
Gondolkodom, tehát vagyok.

8.

Fáj a csuklóm, így hát fogom,
s versikémtől elbúcsúzom.
De még valamit a lapra kiáltok,
magamnak boldog születésnapot kívánok.

S kívánok, mert megtehetem:
azt szeretném, ha lenne nekem
egy aprócska kedvesem.

S legyen velem néhány jó barát,
legyen együtt az ifjúság,,
a barátok alkotta család.
 

Címkék: 2005 lázálarc

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr701732238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.