Sáfrány Norbert - Csendélet

 2010.04.01. 23:12

Keresem önmagam,
kereslek benne téged,
s némuló hangorkánba
fullad a csendélet.

Ostoba szánalom,
melyet magam iránt érzek,
mikor a tegnapot bámulom
szívmélyéből vérzek.

Vörös patak borítja
a földet nyomdokomban,
kezem kezed szorítja,
minden gondolatomban.

Lángoló hóvihar,
parázsba hűl szívem,
felperzselt jégital
égeti a nyelvem.

Ostobák a vágyaim,
az kell ami enyém,
de szilánkosak szárnyaim,
halványló a remény.

Nem szállhatok Tehozzád,
túl hosszú az út.
A csillogó Holdvilág,
nekem már csak múlt.

Nyitott szemmel álmodom,
hunyni kész a lélek,
vágyőrlő szélmalom,
így teljes a csendélet.

Címkék: 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr971888240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

erzsbet (törölt) 2010.04.21. 14:22:28

Ez is gyönyörű ,de a szavazás nékem nem megy . Valahogy ,itt még elvagyok .

erzsbet (törölt) 2010.04.21. 14:25:43

Jól érzem ? Fáj nagyon ? Süt belőle a fájdalom ,és minden sorát ,mintha én érezném ,éltem , élem át. Ó irgalom ,magamnak kegyelem fejemnek ,mennyi mindent ért és tud már ez az ember.