Sáfrány Norbert - Elveszettek

 2010.04.17. 11:00
Függöny mögül
holdsugár kúszik
 hátamon, s
vetül ágyamon
árnyékom képe
a párnán, mint
annyiszor, mikor
álmodom
veled, vagy
nélküled, nem
tudom már
azt sem,hogy
ébren vagyok- e
mert hasztalan
keresem értelmét
a lélegzetnek
ha meghalnék mivel
lenne kevesebb
a világ, hisz te meg én
csak vagyunk
mert hittük van
helyünk az életben
de lélekben
már mind feladtuk
amiért felakartunk
ébredni legszebb
álmainkból
kihámozott csodákért
de magunkkal
nem hoztuk
őket, s nem vagyunk
gyávák, csak e kor
gyermekei lettünk
mikor ide születtünk
s hát eltévedtünk
és hogy így álmodban
nézem arcodat
sajnállak, hogy
itt vagy, hogy engem
választottál magad
mellé, hogy az
én ágyamban
csillogjon ajkadon
a Hold csak jobban
fáj a tudat, hogy
már nem csak én

vagyok elveszett. 

 

Sáfrány Norbert

Címkék: szerelem útiratok1

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr661928878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

erzsbet (törölt) 2010.04.21. 13:59:09

Ha nem haragszol ,már oly sokadszorra ,fájdalommal de újra és újra neki kezdek soraidnak. Nem baj ? Olyan szívesen olvaslak.

safranyn · http://filmsor.net 2010.04.21. 14:07:03

Kedves Erzsébet! Örülök neki, hogy van aki olvassa a verseket.