Sáfrány Norbert - A kártyavár

 2010.04.24. 07:46

 Összedőlt minden.
Nem most,
már régebben
is éreztem.

Láttam előre-
de én kértem belőle-
nem menekülhettem
előle.

Most először érzem úgy,
hogy nincs tovább.
Csak reszketek,
mint kinek kihúzták a fogát.

Nincs értelme a munkának,
szeretni, küzdeni mind oly feles.
Visszaadni ezt a sok munkát-
a sors nem köteles.

Most állok, mint szobor
s átgondolom annyiszor,
hol is volt a hiba,
miért fed most mindent a por?

Ezt érdemlem? – nem tudom,
talán eladtam a lelkem…
S így büntet most a sors –
ez ellen nincs mit tennem.

Oly rég volt rajtam tiszta ruha,
oly régóta korog a gyomor,
túl rég volt az érintés puha,
csillagok mögül bújt elő a pokol.

Ez az ötvenkét lap most egymáson,
talán ötvenkét hetet takar,
előbújnék a világ had lásson,
de ellep a föld, s az avar.

Címkék: sors élet

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr681947285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.