Emlékek tengerében nem fürdik már szemed,
Ámorunk sebzett kezében apróra tört nyílhegyek.
Még szeretni lehetett, Te fogtad a kezemet,
de szerelmünkben nincs többé lángoló lehelet.

Így lettem veled egyedül, s minden nap összeraklak
apró emlékekből, s a megannyi darabnak
részét egynek látom én, s oly igaznak
tűnő látomás, hogy öröknek tűnik nem pillanatnak.

Többé te nekem már nem nyújtasz támaszt,
nem lesz szív mi, oly szerelemmel áraszt
mint a Tiéd, s hogy miért már nem várok választ.
Csak mosolyodra emlékezem, míg a halál el nem fáraszt

Sáfrány Norbert

Címkék: szerelem végállomás

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr721948938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.