Hány éves korod óta írsz verseket és miért?

Azt hiszem nagyjából 7-8-9 éves lehettem. Amikor megtanultam írni, kevéssel utána már jöttek a versek is, persze nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem kicsikre. Az első verseim talán fákról szóltak, akkor főleg a természetben láttam fantáziát. Magam sem értem, hogy miért, de nem tudok olyan verseket írni. Valahogy nem vagyok rá fogékony.

Hogy miért kezdtem el írni, azt nem tudom. Azt hiszem eleinte naplót akartam írni, aztán azt gondoltam milyen vicces lenne, ha ezt rímbe szedném, de lusta voltam minden nap írni, így végül ez lett az eredménye.

És a szerelmes versek? Azok mikor kezdődtek?

Erre sem emlékszem pontosan. Az én korszakom, mint mondjuk most az emo, az a rapp korszaka volt, így természetesen rapszövegekkel kezdtem, sosem gondoltam volna, hogy valaha divat lesz a romantikus rap (jelenleg az) így ezek a kukában végezték, csupán néhány dalszöveg maradt meg Labi nevű (nemcsak) gyermekkori barátomnál, akivel volt, hogy napokig csak rímben beszéltünk. A szerelmes verseim főleg úgy születnek, hogy elképzelem a szerelmet, kevés íródott megtörtént események vagy érzések miatt. Ez nagyon furcsa számomra is, főleg, hogy már 8-10 éve is írtam hasonlókat és úgy érzem életemben eddig csak egyszer voltam szerelmes. Ez a szerelem, pedig költészetileg nem sokra ihletett meg. Szóval a lényeg, hogy nem tudom pontosan miért ezt a műfajt találtam meg magamnak elsősorban. - vagy hogy miért talált meg ő engem.

Nem követlek régóta, így lehet buta a kérdés, de nem gondoltál arra, hogy offline is megjelenjenek a verseid?

Gondoltam már rá sokszor, aztán mégis elhesegettem a gondolatot. A tavalyi Poet évkönyv megjelenése előtt felkértek, hogy egy verssel dúsítsam az évkönyv tartalmát, ez az Ágnes c. versem lett volna, végül mégis meggondoltam magam. Az a baj, hogy úgy érzem már nem sok igényük van az embereknek a versekre, főleg az olyan "régimódi" versekre mint az enyéim.

Miért van az, hogy ma valaki verset ír? mi az indíttatás? és kinek írja a verset? mennyire veti vissza az ihletet az érdektelenség ... vagyis inkább, az emberek kultúrával való ellenállása?

Elsősorban megpróbálom kiírni magamból a gondolataimat, így nem nyom össze :) Ha általánosságban gondolkodok, úg veszem észre, hogy elsősorban csalódott emberek írogatnak. Csalódott tizenévesek, életbe belefáradt idősek és életük válságát élő középkorúak. Aki ír, az elsősorban magának ír szerintem, ettől függetlenül engem is zavar a költészet iránti érdektelenség. Olyan mintha az embereket már tényleg nem érdekelnék más emberek gondolatai. Félnek kultúrálódni, félnek hagyományokat őrizni, hordozni és továbbadni.

Manapság az emberek szeretnek idézni ... pl. bölcs mondásokat, gondolatokat ... mondhatnám, hogy "divat lett" bölcsnek tűnni ... miért nem lehet ezt elérni a költészetben is? szép sorokat, szerelmes csacsogásokat, szomorúságot megírt mondatokat idézni ...

Ezt én sem értem, olyan mintha a kultúra egy elhalt része lenne, az emberek nemhogy kortárs versekből, de régi versekből sem nagyon tudnak már idézni, ha meg mégis találkozol olyan emberrel, aki ezt képviseli, úgy néznek rá, mintha holdkóros lenne...

Gondoljunk csak a miskolci "Találkozunk az álmok mezején" -t mormoló úrra :)

Jójó ... divat okosnak tűnni ... miért nem divat kultúráltnak (szó valós jelentése szerint) lenni?
ugyebár az oktatásnak is felelőssége van ebben ... ha elriasztják a fiatalságot a kultúrától ... akor nehezen fordulnak vissza hozzá ... de verset olvasni az interneten is ritka ... de bölcsességeket olvasni nem ritka ...
miért nem lehet megfertőzni az interneten az embereket?

Amúgy meg az interneten sok-sok amatőr versíró van. miért nem lehet velük egy alternatív versíró szövetséget létrehozni, ahol lehetőséget kapnának azok akiknek igényük van arra, hogy előadják a verseiket, hogy megjelenjenek a verseik?
vagy azért mert kicsit önzőek és mindenki a saját verseit kívánja előtérbe helyezni?

Különböző oldalakon szoktam azzal szórakozni, hogy a saját versemből idézek mondjuk két sort, néha átveszik, néha letolják... Az oktatásnak óriási szerepe van ebben, az egész oktatást úgy, ahogy van meg kellene reformálni...

A versíró szövetségen én is gondolkodtam, sok helyen ellőttem már erre utaló célzást, de eddig összesen 2 ember volt, aki elküldte nekem a versét, hogy leközöljem...

Igen a költők egyrészt önzőek, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy sokuknál az "én" van a középpontban, ez rám is jellemző...

most akkor nem értem. kinek írsz? magadnak? valakinek? másoknak?
és miért? mert gondolataid vannak amiket meg akarsz örökíteni ... ezt írtad ... mások gondolatai érdekelnek? vagyis olvasod mások verseit? ...

csak az érdekelt volna, ha nem olvasod mások verseit, akkor miért nem? hiszen ez a válasz arra, hogy miért nem vagyunk kiváncsiak mások irodalmi betolakodására :)

olvasom mások verseit, igen szoksáom, bár csak néhány jelenlegi olyan kortárs költő van, aki számomra is érdekesen ír.

A verseimet magamnak írom, ha más is megtalálja benne önmagát az csak jó. De ez nem túl gyakori eset. Főleg érzelmi válságban lévők fordulnak a verseim felé.

Akkor gondolom szeretted az irodalom órákat és nagyon jó voltál magyarból :-) ?

Hát nem igazán :) Sok volt a vitám, főleg a verselemzésekkel, a tanár sose fogadta el az én érveimet, csak a saját maga által bemagolt tananyagszerű verselemzést...

Ez addig tartott, amíg nem az én egyik "szerelmes versem" elemeztük és szinte senki nem találta el, hogy miről szól a vers. A rasszizmustól a sakkversenyig minden témáról írtak, csak arról nem ami miatt íródott a vers. Akkor jöttem rá, hogy igazából az író/költő fejébe senki nem lát bele, így a verselemzéseknek annyi értelme van mint lyukas vödörbe vízet engedni...

Szóval végülis jó voltam magyarból, de emiatt nem túlzottan szerettem.

Van olyan versed, amit "a csúcsnak" érzel az eddig munkásságodban? (Ha igen, melyik?)

Huh, hát ez nagyon nehéz kérdés, mert nem nagyon érzem jónak a verseimet. Ha kedvencet kéne megnevezni, akkor az a Szív - baj lenne, ami csupán öt sor, de úgy érzem az egy igazi vers, ami rengeteg mondanivalót rejt.

http://tollbamondo.blog.hu/2010/01/02/sziv_baj_1

Az Elveszettek - re is "jó" szívvel gondolok

http://tollbamondo.blog.hu/2010/04/17/elveszettek

Azt hiszem nagyjából e kettő a legkedvesebb nekem.

Kinek írod a verseidet?

Főleg magamnak írtam, aztán hosszas huzavona után végül felvállaltam őket és azt vettem észre, hogy sokan magukra ismernek benne és ennek az egyik felem örül, a másik nem.

Az összes versedet tudod kívülről?

Igazából nagyon keveset, mivel visszaolvasni sem nagyon szoktam, így nagyon elenyésző hányadát tudom. Inkább csak sorokat tudok idézni magamtól. Valahogy nem marad a fejemben amit leírok.

Szia nagyon szépek a verseid.Mióta írsz verseket?:)mert olyan mintha születésed óta verset írná

Köszönöm a dicséretet :) Tulajdonképpen gyerekkorom óta, bár azok még nem ilyenek voltak. Nem mindig írok, volt már, hogy fél évig egy szót sem írtam, volt, hogy egy nap hármat, nagyon változó :)

A verseidben mindig az van, hogy _én_ _engem_ _nekem_ . Mindig egyes szám első személyben írsz? Miért? Mind rólad szól?

Így valahogy könnyebben megtudom fogalmazni a mondatokat, illetve jobban bele tudom magam élni gy adott helyzetbe, de a legtöbb versem saját érzésen alapul, ezért az egyes szám első személy. Nem is tudom így fejből van - e olyan versem ami nem ilyen.

Régimódinak nevezed magad, de közben olyan dolgokat használsz fel a versid leközlésére, mint az internet azon belül is olyan helyeken vagy megtalálható, ahol csak egy szűk réteg (pl Twitter, vagy ez a formspring) és még ki tudja hol. Hogy is (van?)

Egyrészt azért mert ez a szakmámba és hobbimba is vág, hogy megtaláljam a megfelelő kommunikációs csatornákat. Másrészt azzal együtt, hogy kedvelem a régimódi dolgokat az újdonságokat is szeretem, szeretek aktív részese lenni az olyan új dolgoknak, amikben látok értelmet. Az, hogy jelen vagyok különböző felületeken persze azért is van, hogy minél több helyen adhassam át amit szeretnék és bízom benne, hogy ez el is jut azokig, akik erre kíváncsiak. Nem vagyok tagja egy irodalmi közösségnek sem (ha a poetet nem nézem) így sokkal kevesebb a megjelenési lehetőségem. Ezért is fontos, hogy megtaláljam a megfelelő csatornákat és persze van, hogy erre alkalmatlan területre tévedek, de eddig nem nyúltam nagyon mellé :)

Hány éves vagy? Egyáltalán minek írsz verseket? Nekem nem tetszenek pont azért mert ÉN központúak...

25 éves vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek tetszenek, hiszen túlságosan az jön le mintha csak magammal foglalkoznék. De az az én, aki a versben van, az lehet éppen az aki olvassa, persze ehhez olyan élmény szükséges, hogy szinte párhuzamosan fusson az átélt esemény és a vers. Próbálkoztam már nem ilyen hangnemben, személyben írni, de nem sikerült, legalábbis számomra idegen volt.

Hogy minek írok? Hát ez nehéz kérdés, talán azért hogy hagyjak magam után valamit, erre szoktam azt mondani, hogy nem én írom a verseket, a versek írnak engem (de ebben megint ott az én...:)

Címkék: interjú beszélgetés kérdések sáfrány norbert

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr482029245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.