Sáfrány Norbert - Megrekedve

 2010.06.22. 00:16

Hogyan jutottam idáig, nem tudom.
Nem értem miért jár ez nekem.
A sok szenvedést én már nem bírom,
csak fájdalom lepi el életem.

Minden nap egy újabb sorscsapás,
csak újabb bőrréteget húz le rólam.
S én némán tűröm, bár emészt a hallgatás,
süllyedek a csenddel – én nem ilyen voltam.

Se pénz, se étel, se életem, se otthonom.
Már oly távol az út melyen jártam.
S én nem tudok túllépni a gondokon,
romokban hever oly féltve épített váram.

A szerencse engem már messze elkerül,
a balsors ébreszt minden reggelen.
Minden helyett, most itt fekszem üresen, egyedül,
s a gondok vígan táncolnak lelkemen.

Minden perc egy újabb pofon,
s én hiába is bujdosom.
Nem tudom, mikor járok jó úton,
hol találom otthonom,
s valaha túl leszek – e a gondokon
- nem tudom, s már nem is akarom.

Sáfrány Norbert

Címkék: élet tudathasadás

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr82099826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rimelek · http://rimelek.hu 2010.06.22. 00:48:31

"Minden nap egy újabb sorscsapás,
csak újabb bőrréteget húz le rólam."
Hoppááá... Egész hasonlóan gondolkodunk :)
Bár ez már 5 éves gondolat tőlem, de
rimelek.hu/nem-ismernek/
9. versszak
"Minden egyes nap egy ragadozó állat, mi a boldogságból belőlem egy kis darabot kirág."

safranyn · http://filmsor.net 2010.06.22. 10:23:23

@Rimelek: nekem is jó pár éves már :D ez nagyon durva, sőt olvasom nálad "beképzelt vadak", én meg "megriadt vadak" - at használok :)