Megmaradni
magamnak,
az elfojtott szavaknak,
ilyen eltorzult szabadnak,
hű társaként falaknak.

Lenni
láncra vert rabodnak,
örök tetszhalottnak,
rácsként ablakoknak,
napsugara vakoknak.

Emlékezni
milyen volt a pár nap,
mikor nem őrzött vaspárna,
mikor a világ ki lett tárva,
a csak te és én néhány órája.

Megszakadni
abban,
hogy hiába akartam,
ordítani magamban,
megfulladtam a szavakban.

Címkék: 2017 A másik én

A bejegyzés trackback címe:

https://tollbamondo.blog.hu/api/trackback/id/tr512759836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.