Sáfrány Norbert - A pokolból

 2011.07.29. 22:45

Ha önkezemmel,legalább én irányítok,nem veszítek,hiszen unom e világot.Kötelet hurkolok,székre állok, lepillantok,hisz a mélybe vágyok.Holt lelkek közétartozom,értetek, majd a pokolból imádkozom. 

Címkék: halál magány 2011

Álmodnak - e a holtak,vagy csendben nyugszanak?Kínozzák - e nyugtukatszerelmes szavak?Megváltás a halál,vagy ott csillog szemed,s a sötétben rám talál,hogy lássam fényedet?Nincs élet nélküled,de van -. e halál veled?Vajon egy holt szív is remeg,ha megpihen rajta kezed? 

Címkék: halál magány 2011

Sáfrány Norbert - Búcsúzom

 2011.07.11. 21:46

Búcsúzom, ennyi épp elég,nem élek krokodil könnyekért,Ne éljen, kinek halnia nincs miért,vesszen úgy, mint ki sosem élt. 

Címkék: halál 2011

Sáfrány Norbert - Halhatatlan

 2011.06.23. 21:53

Halhatatlan vagyok.Elveszítettelek.Minden nap újra meghalok,mert nem lehetek veled.Minden nap újra éledek,kiolthatatlan fényedetmagamban hordozom,az fénylik nyitott síromon.S nem enged a sötétbe,pedig zuhannék a mélybe,had éljek örök álombanörökké a tegnapban.Lélegzem, de holt…

Címkék: élet halál magány 2011

Sáfrány Norbert - Nem maradok

 2011.06.18. 18:58

Nem maradok itt tovább,s ha te mondanád,hogy van helyemsem számítana nekem.Nem segíthet semmi sem,a viszonzatlan szerelemaz ami a mélybe lök,Többé vissza nem jövök.Örökre távozom,már nem itt van az otthonom.A köddel együtt veszek el,senkik papja temet el.Sáfrány Norbert 

Címkék: halál magány 2011

Sáfrány Norbert - Szövet

 2011.01.20. 20:16

Élőholtra halotti lepelminek ha fájdalmat úgysem fed el,ha átkokat úgysem oldoz,ha szöveteiben könnyet hordoz.Ha szöveteit rám borítja,mellkasomat úgy szorítja,s a szívvel együtt szunnyad a légzés.Nincs vér. Ez egy ilyen kivégzés.Nem gyűlnek körém emberek,nem puffognak…

Címkék: élet halál 2011

Sáfrány Norbert - Nem érdemlek

 2010.02.12. 22:40

Nem érdemlek friss vizet.Nem érdemlek kegyelmet.Nem érdemlek könnyeket.Nem érdemlek életet. 

Címkék: halál végállomás

Sáfrány Norbert - Holtlehetnék

 2010.02.11. 11:26

 Most szó nélkül ölteném, holtnak arcát enyémre.Poharam méreggel tölteném,s koccintanék e szenvedésre.Ugranék Dunába,hogy pakoljanak zsákba,nincs nekem erőm,erre az életnek nevezett marhaságra.Ez így nem élet,nem látni téged,hogy bontod ki szárnyaid.Most hogy őrzöm…

Címkék: halál fájdalom végállomás